A KOLTÓI BAPTISTA PENGETŐS
ZENEKAR
KRÓNIKÁJA
1969-2009
Dicsérjétek az Urat! Hiszen
Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Zsolt 147: 1Megírta:Téglás Lajos Kibővítette:Mátis Csaba
Az ember történelmének hajnalától kezdve megtanulta
észrevenni és szeretni a szépet. Istentől nyert lelkével kitapintotta a
teremtett világ muzsikáját és minden eszközből zenét próbált csiholni, hogy
részt vehessen a mindenség, Teremtőt dicsérő szimfóniájában.
A koltói gyülekezet egy elkötelezett csoportját
1969 tavaszán arra indította a Lélek, hogy zenekart alapítsanak, az akkori
népes gyermekseregnek hasznos elfoglaltságot találva, Isten dicsőségére. Az
ötlet, és a kezdeményezés elsősorban a néhai Balogh Mihály részéről jött, aki a
zenekar alapító és tiszteletbeli elnöke lett. Nem volt nehéz megtalálni az alig 12 Km-re
lakó, perecseni születésű Balla Sándor testvért, akinek nevéhez már addig több
szilágysági és máramarosi pengetős és fúvós zenekar alapítása és tanítása
fűződött. Készséggel vállalta fel a koltói feladatot is. A szülők, az akkori
időkhöz viszonyítva jelentős anyagi áldozattól vissza nem riadva, megvásárolták
a hangszereket. Megkezdődött a tanulás. Gyermekek, felnőttek együtt ültek a
padokban egy egész nyáron át. Az elején intenzív, egész napos foglalkozás volt,
csupán egy ebédszünetnyi időre mentek haza a tanulók. Folyt a vég nélküli
tanulás és gyakorlás. A nyolc évet alig meghaladó finom gyermekujjak véresre
sebeződtek az acélhurokon, a tiszta gyermekszemekből sokszor kicsordult a
könny. Az ablakon keresztül vidáman integetett a játékos nyár, de senki nem
sajnálta a zenetanulással eltöltött időt. Pihentek a felnőttek munkaeszközei, a játékok.
A tanulók lelkében szent tűz lobogott: tökéletesíteni tudásukat, a lehető
legtisztább, legszebb hangokat csalni elő a makacs hangszerekből. Olyan volt az
egész, mint egy hősköltemény. 1969 szeptemberében felavatásra került a zenekar,
bemutatásra a sok fáradsággal és lelkesedéssel betanult pár zenedarab.
A kis együttes, mindjárt az elején, bővülni
kezdett, négyszólamú énekkarral gazdagodott. Ugyanazok a személyek énekeltek és
pengették a hangszereket is. A gyülekezet elfogadható hangú tagjai
bekapcsolódtak a munkába, előkerültek régi, heverő hangszerek, a repertoár
színesedett, gazdagodott. Ünnepélyeinket látogatták közelebbi és távolabbi
gyülekezetek tagjai, hogy együtt örüljenek velünk. Bővülő együttesünk megjelent
más közösségekben is (Perecseny, Szilágyballa, Kraszna, Szalonta, Szamosardó,
Nagybánya, koltói református templom), hogy elvigye az evangélium üzenetét a
zene és ének nyelvén is.
Teltek az évek, évtizedek. Az alapító, anyagi
áldozatot vállaló kis csoport jelentős része már letette a hangszert, szám
szerint 16-an. Ezek közül négynek az ajkáról is elhallgatott az ének. Hisszük,
hogy megtalálták a helyüket a mennyei zenekarban. Másokat másfelé sodort az
élet. És persze új arcok jelentek meg, új gyermekek nőttek fel, akik folytatják
a munkát felnőttként is. A negyven év során összesen 47-en szolgáltak az
együttesben.
A
kezdő 21 tagból még mindég jelen vannak (ha nem is rendszerességgel) négyen a
jelenleg 12-13 taggal működő kis zenekarban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése