aki gyermekeit Jézushoz vezette.
az az édesanya a legtöbbet adta.
gyermekeim lelkét tudni szent kezedben.
velük együtt Téged örökre imádni.
(D. Tímár Klára)
anyám elé álltam.
hogy én mit gyűjthetnék.
„Megmondom’’ - szólt anyám.
választ találsz benne.
mikor jutok oda.
Olvastam... s már tudom,
ajánl hű Mesterem.
ki hiszi s megteszi.
az Úr a segítőm.
(D. Tímár Klára)
anyám elé álltam.
hogy én mit gyűjthetnék.
„Megmondom’’ - szólt anyám.
választ találsz benne.
mikor jutok oda.
Olvastam... s már tudom,
ajánl hű Mesterem.
ki hiszi s megteszi.
az Úr a segítőm.
Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,
Aki születésed óta fogta a kezedet.
Vigyázott a te szép életedre,
Jobban, mint a szeme fényére.
Ő is volt olyan szép, fiatal mint te vagy
Ő is elbírta a terhelt kosarakat.
Ő már dolgozott éppen eleget,
Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.
Ő adta neki ezt a sok szép évet,
Ami már eljárt a feje felett.
Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát
Ne mérjél az öregnek keserű pohárt.
Mert ha megéred, azt kaphatod vissza,
Amit te most mérsz az öreg poharába.
Adjál inkább szeretet, add mig van kinek,
Mert utána hiába hullatod fájó könnyedet.
Hiába zokogol, nem hallja meg senki,
Te kedves fiatal, szeretsd az öreget!
Mikor megéhezel, a kenyeret kezedbe veszed,
Az első karéj kenyér, az öreget illeti.
Ő adta kölcsön,mikor gyermek voltál,
Most add meg hát neki,hogy ne tartozzál!
A második karéj kenyeret jaj, meg ne edd,
Add kölcsön a te gyermekednek.
Mert ha eljön a te öreg napjaid neked,
Legyen mit megadni a te gyermekednek.
A harmadik karéj kenyér lehet csak a tied.
Amit jó étvággyal csak így eheted meg,
Így élhetel, igaz, tiszta szívvel.
A lelkiismereted így nem feketedik el,
Így lehet életed igazi és szép.
Ami hidd el, öreg és gyermek nélkül,semmit sem ér.
Fogjad hát mindkettőjük kezét, hogy boldog legyél.KIÉ A SZÍV? - APÁKNAPJÁRA
1/2/20140 Comments
(Munkácsy Géza )
Szegény emberszív. Hány felé szakítnak,
rángatnak, tépnek szerető kezek!
Ez anya-kéz, mely megfog s így rebeg:
Enyém! Ki másé lenne ez a szív?
Hiszen én adtam néki életet,
én gyötrődtem, én imádkoztam érte,
tőlem tanulta, mi a szeretet,
én voltam örök áldás a fején!
E szív az élet szent jogán az enyém!
Nem! Nem! Csap rá az első szerelem!
Nem tudta volna meg, hogy mi az élet,
míly gyönyörű a május nevetése,
míly szent a láz, ha vérünk nyara éget,
ha nem vagyok! Én, én adtam neki
a legszebbet, mikor az élet álom,
én leszek rámosolygó másvilág,
nagy élet-megbocsátás síri ágyon!
Nekem suttogta lázasan, hogy boldog,
amilyen nem volt eddig még soha!
Erre a szívre másnak nincs joga!
De perbeszáll a feleség keze!
Enyém e szív, hisz esküvel fogadta!
Enyém minden, mit élete terem!
Mint sohasem alvó örökmécs sugárzott
szívemből rá az asszony-szerelem!
Én adtam neki az új életek
szent örömét, a tűzhely tiszta lángját,
egy élet árán vettem meg magamnak!
Enyém e szív, amíg a földbe vájják!
Kapaszkodó kis ártatlan kezek,
gyermek-kezek is belekapnap félve:
Miénk vagy! hisz ki lenne nagy melegség
nekünk gyöngéknek fagyos élet-télbe?
Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk,
s mi is szállunk magasságok felé,
ha nem szíved nyugodt szövétnek-fénye? ...
Miénk vagy szív, a kis gyermekeké!
Nyomor keze egy sarkot kér belőle,
felé remeg a sok, sok szenvedés,
a faj, az ország, a népek keze...
S egy szív olyan keservesen kevés!
Mind érte nyúlnak, mind, mind megragadják,
és húzzák, tépdesik ezer fele...
De ím, a végtelenből érte nyúlva
még egy kéz! Véres, tört. - Jézus keze.
Reá teszi. A tövis-korona
kigyullad jelképül szelíd fején
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése