Virágvasárnap

 Virágvasárnap
János 12: 9-19

 Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból. Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is meg fogják ölni. Ugyanis a júdeaiak közül sokan Lázár miatt mentek Betániába és hittek Jézusban. Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, eléje mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották:„Hozsánna! Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön! Áldott legyen Izráel Királya!” Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult be a városba, éppen úgy, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya, itt jön a királyod, szamárcsikón ülve!” Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla. Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Ezek azután másoknak is elmondták, hogy mi történt. Ezért nagy tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássák, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát. A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”

Máté 21, 1-16
Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:
„Mondjátok meg Sion népének: »Nézd, itt jön a Királyod! Alázatos, és szamáron ül, teherhordó állat csikóján.«” A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott legyen, aki az Örökkévaló nevében jön! Hozsánna a magasságban Istennek!” Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?” A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.” Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!” Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!” „Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”

Márk 11, 1-18
 Amikor Jeruzsálem közelébe értek, és az Olajfák hegyénél elérték Bétfagét és Betániát, Jézus előreküldte két tanítványát: „Menjetek be az előttetek lévő faluba! Amint odaértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide!  Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi.” A tanítványok elmentek, és az utcán egy ház kapuja mellett megtalálták a kikötött szamárcsikót.  Amikor eloldották, néhányan az ott állók közül megkérdezték: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”  A tanítványok azt válaszolták, amit Jézus mondott nekik, így elengedték őket.  Jézushoz vitték a szamárcsikót, ráterítették a felsőruháikat, ő pedig felült rá.  Ahogy haladt az úton, sokan a felsőruhájukat a földre terítették, Jézus elé. Mások meg a közelben lombos ágakat vágtak le, és azokat is eléje szórták.  A Jézus előtt és mögött vonuló nagy tömeg mind azt kiáltotta: „Hozsánna! Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön! Áldott legyen atyánknak, Dávidnak közeledő királysága! Hozsánna a magasságban Istennek!” Ezután Jézus bevonult Jeruzsálembe, a Templom területére, és miután mindent megnézett, tizenkét tanítványával együtt kiment Betániába, mivel már későre járt az idő. Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor a Templom területére érkeztek, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is.  Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén.  Majd így tanította őket: „Az Írásban ez áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!” Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan tudnák Jézust elpusztítani. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását. Amikor beesteledett, Jézus a tanítványaival együtt kiment a városból.

Lukács 19,29-48
 Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik:  „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide!  Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«” A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta. Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?” Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.” Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá.  Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.  Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak. Ezt kiáltották: „Áldott a Király, aki az Örökkévaló nevében jön! Békesség a Mennyben, dicsőség a magasságban Istennek!” A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!” De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet

 Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet:  „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled!  Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek,  földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.” Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek.” Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt.  De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.